Szappanológia: Crown King - Speakeasy

Mielőtt a közepébe vágnék, pár szót ejtenék arról, hogyan tértem rá a helyes útra, azaz miért és hogyan kezdtem el hagyományosan borotválkozni. Ez magyarázatot fog adni arra is, hogy az írásaim témái elsősorban miért a “szoftverek” (szappanok, krémek, aftershave-ek, stb.) lesznek.

Mint a legtöbbünk, a modern eszközökkel én sem szerettem borotválkozni, csak egy kötelző rossz volt, nem is vittem túlzásba. De erről többet egy szót se. Már gyerekkoromban is nagyon fogékony és érzékeny voltam az illatokra, tizenéves koromban is használtam parfümöt, és már akkor sem az volt az elsődleges célja ennek, hogy másoknak tetsszen az illatom, hanem hogy saját magamnak. Ez nagyon lényeges dolog, és ha már itt tartunk, javaslom mindenkinek, hogy ne másnak (mindegy ki az) akarjon megfelelni, azt használja ami neki tetszik! Ha ez másoknak is elnyeri a tetszését, akkor az remek, de ne ez legyen az elsődleges szempont.

Néhány évvel ezelőtt az interneten olvasgattam, amikor rábukkantam egy cikkre az úgynevezett Niche parfümökről. Sokat nem szeretnék most ezzel foglalkozni, a parfümkészítés művészi szintre emelését jelentik a tömegtermékekkel szemben, minden tekintetben. Elmentem a parfümériába ahol ezekkel, illetve a hagyományos borotválkozás eszközeivel is foglalkoznak, és szerelembe estem. Felgyorsultak az események, pár év alatt nagyon tekintélyes parfümkollekcióm lett, és DE borotvát, pamacsot és borotvakrémet használtam. Ezzel egy darabig elégedett voltam, de izgatta a fantáziámat a borotvakés, amibe egyedül nem volt bátorságom belekezdeni… Ekkor került a képbe Bowapex, a csoport…és ahogy a parfümökkel is megtörtént már korábban, ismét jött a lejtő, mára tekintélyes lett a borotva, illetve a szappan/krém készlet is itthon, moderátor vagyok a csoportban…

Még egy dolgot fontosnak tartok megemlíteni, mielőtt rátérek a címben szereplő szappanra. Számomra ez a hobbi nem annyira a milliméterekről, gap-ról, pengékről, fenőkövekről, bbs-ről, bőrirritációról szól, hanem valami egész másról…számomra ez egy időutazás, egy olyan korszakba, amiben sokkal inkább élnék minden szempontból mint most… 

És akkor essék szó a címszereplőről, ami az egyik kedvencem. Sok kedvenc van, de nem kellett sokat gondolkodnom azon hogy melyik legyen az első epizód témája.

Amerikából jött, gyártója a Phoenix Artisan Accoutrements, eddigi tapasztalataim alapján az ott készült szappanok jelentik ennek a műfajnak a csúcsát, a működést és az illatokat tekintve egyaránt. Vegán szappan(ok)ról van szó, nem tartalmaznak semmi állati eredetűt. Ha az összes lényeges szempontot (habképzés, síkosítás, a szőr puhítása, lemosás utáni érzet, illat) figyelembe veszem, ez a márka nyújtja a legjobb teljesítményt. Az ára is megvan sajnos ennek, beszerezni nem könnyű, és nagyon borsos áron szállítják csak hozzánk a termékeiket.

Az illatról:

A Speakeasy az 1920-as évek Amerikájába repíti vissza a használóját, a szesztilalom idejére. A neve is erről árulkodik, speakeasy volt az egyik elnevezése az illegálisan üzemelő, alkoholt árusító intézményeknek. Illatjegyei: rózsa, zsálya, bergamot, citrus, fás jegyek, ámbra. Ám ez az a fajta illat, aminél nem a részeket, hanem az egészet kell figyelni, nem lehet ráismerni egyik alkotóra sem. Emiatt nem is könnyű magáról az illatról beszélni, inkább a hangulatáról. És ehhez értenek nagyon ott Arizonában. Az ember megérzi ezt az illatot, és tényleg ott van 1920-ban, Al Capone bőrében, egy chicagoi vagy philadelphiai bűnbarlangban…Nem egy tolakodó, harsány illat, visszafogott, de határozottan jelen van, meglehetősen tartós is.

Nekem ez a kor és stílus az egyik kedvencem, ha valaki szintén így van ezzel, próbálja ki, nem fog csalódni!

Zsót