A ló túloldaláról.

A káromlás - a ló innenső oldala

Hadd kezdjem egy enyhe blaszfémiával. Nekem sosem volt bajom a reluxás borotválással. Sosem éreztem, hogy a flakonos borotvahab vagy gél használatával bármi az arcbőrömet csontjairól leolvasztó kemikáliát kenek az arcomra.

A sokpenge sem okozott nyúzást, kelést, pöttyöt se az arcomon, maximum a tokám lankáin egy egy szőrtüsző pirosodott be. Egyetlen egy, rikító műanyagba burkolt sok pengés, borotva fejet (Amelynek a csomagolásában több műanyag van mint az aranyásó ecceri jányban.) egy évig tudtam használni az akkor heti két kaparással számolva. A borotválkozás napjainkban legelterjedtebb formájában még időt is spórolt nekem, 5 perc sem kellett az egész művelethez. Mindaz ami az iparosodás nevében történt a borotválással és a hozzá kapcsolódó rítussal, az nekem egy kényelmes, teljesen jól bevált megoldás volt a szükséges rosszra. Arról ne is beszéljünk, hogy a fürdőszobában mennyire, de mennyire sok szabad hely volt még akkor. Ahogy mondtam, blaszfémia. És még nincs vége.

Ha pragmatikus szempontból nézzük, és ezzel utoljára káromolok, a borotválkozás napjainkra az időigényességét és körülményességét ‘vesztette el’ a technika fejlődésének és a sokat szidott iparosodásának köszönhetően. A borotválás technikai megvalósítását tekintve nyeregben vagyunk, nem kerül sem számottevő időbe, és bármilyen hihetetlen, olyan sokba sem mint amit hangoztatni szeretünk. A borotvák is teljesen ‘hülyebiztosra’ lettek kialakítva, így a borotválkozás napjainkra vált talán a lehető legbiztonságosabbá.

De. Mert mindig van egy DE (haha).

Bensőséges hangulatot már csak az adhat nekünk, hogy fiainkat tanítjuk borotválkozni, nekik meg ott a férfivá válás egyik rituáléja, az első borotválkozás romantikája, ami a harmadik alkalomra már tovaszáll. Ezen kívül, a modern borotválásból eltűnt minden ami élmény, ami hangulat. Nevezzük nevén a gyereket, technikai tökéletesedés felé lépdelve a borotválkozás egy dögunalmas tevékenység vált amit már tudatosan sem kell végezni. Ez lehet nem is nagy áldozat, de csak akkor ha kizárólag a józan eszünkre hallgatunk. És akkor itt vegyünk érzéketlen búcsút a racionalitástól, majd önként és dalolva, de nem fütyörészve, mert azt fültől fülig vigyorral nem lehet, essünk csak át a ló túloldalára.

A lehetőségek igen széles tárháza

A hagyományos borotválkozás eszköz kínálata, különösen a napjaink sok pengés, mach hármas, reluxás módjához mérve, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy sokszínű. A lehetőségek széles tárháza. És a széles alatt itt az igazán széleset értem. A Föld sztratoszférájától a Holdig és vissza. De lehet még azon is túl. És nem csak a pengék, borotvák, pamacsok széles garmadája, hanem a nekünk férfiaknak szánt, borotválkozáshoz köthető illat-, és bőrápoló szerek kínálatát tekintve. Szó szerint mindenki talál magának kedvére valót ha kitartóan keres, tájékozódik a különböző fórumokon, blogokon.

Megveszünk egy szappant, vagy krémet és nem igazán jön be az illata, állaga, hatása. Próbálunk tovább. És ha olyat vettünk ami beválik? Próbálunk tovább hátha van jobb. Mert a kereséssel sosem állunk le. Hitegetjük egy kicsit magunkat, jöhetnek a fórumokon pironkodva megosztott “nem veszek semmit” hastagek, de mindig lesz ennek a világnak olyan szeglete ahol már a kréta kor óta helyi mesterek gyártanak T-rex zsírból és mammutejből olyan szappanokat amit pont most dobnak a külvilág felé is elérhető piacra. Persze, hogy lecsapunk rá előbb vagy utóbb. Előbb a lelkesedés amit akkor érzünk ha kinyílik egy számunkra új világ kapuja, majd a gépszíj kap el minket. Kis idő múlva szűkösnek érezzük majd azt a fürdőszoba szekrény polcot ahol eddig bőségesen elegendő helyünk volt. A legkisebb szégyenérzet nélkül nézek szét a jelenleg kilenc darabos AS, az öt darabos borotvakrém, a négy darabos szappan, a négy darabos borotva és három darabos pamacs készletemen. És ez a készlet szinte semmi, de tényleg elenyészően nagy büdös semmi rengeteg fórum társam felszereléséhez képest. Miért nem sok ez a szám, mert használom mindet. Mert néha ehhez, néha ahhoz van kedvem.

Részemről ez a titok nyitja, hogy miért borotválkozom körülményesebben, és drágábban mint eddig. Mert néha ez az illat kell ehhez az alkalomhoz, néha pedig amaz. Néha nem esik jól az after shave, néha inkább balzsammal indítom a napot. Néha ezt a borotvát kívánom, néha amazt. Logikailag nem tudom megmagyarázni, nem is akarom. Úri huncutság talán. Mert megtehetem, mert megtehetjük.

És akkor még nem is beszéltem az árkategóriák közötti kalandozásokról. De azt majd legközelebb.