Roncsmentés: Gillette No 77
Előbb utóbb mindenki szembesül azzal, hogy a klasszikus borotvákra is igaz az, hogy lehet olcsó, gyors vagy jó, de egyszerre csak kettő teljesül.
De mielőtt elmerülnék a részletekben, rövid történeti áttekintés. A sokak által a legjobb Gillettenek titulált (ízlések és pofonok) két részes angol New 1933-ban jelent meg a Gillette kínálatában és egészen a pillangó nyitású modellek (Popular, Aristocrat) megjelenéséig gyártották.
A napjainkban használt „two piece rasied flat bottom” elnevezés az utókor találmánya, a korabeli hirdetésekben és katalógusokban a csomagolástól függően No. 88 (nikkelezett doboz), No 77 (bakelit doboz két pengetartóval), No 4 (utazó készlet bőr borítású dobozban két penge tartóval és 1-1 szappan illetve pamacs tubussal) néven hivatkoztak a készletekre.
Csak az angliai Gillette fennhatósága (Európa, Brit Birodalom) alatt forgalmazták, így manapság viszonylag ritkának számít.
Visszakanyarodva a cikk főhősére, pár éve az ebayen jött szembe egy példány barátinak tűnő áron. A fogai kissé kajlák voltak és a bevonata helyenként hiányzott, de használhatónak tűnt, így boldog Rfb tulajdonos lettem, főleg hogy pár hónap múlva a dobozt is sikerült beszerezni hozzá.
Idővel azonban egyre gyanúsabb lett, hogy ezek a borotvák csak ezüst bevonattal készültek, az enyém viszont nikkelezett (később kiderült, hogy nikkel és króm) volt.
Aztán eljött a nagy pillanat és közelebbről is megvizsgáltam akkor már nem annyira új szerzeményem, értsd szétszedtem.
A borotva jellegzetessége, hogy a kalapot a nyélben végigfutó menetes cső forgatásával lehet oldani és rögzíteni (a csövet a nyélbe préselt horony rögzíti), így a szétszerelés ennek a csőnek az eltávolításra korlátozódott.
Darabjaiban szemlélve a borotvát egyből kiderült, hogy a kalapot rögzítő cső belül ezüst bevonatú és az egyik sarok fog nemcsak ferde, hanem gyakorlatilag tövig repedt, ergo valaki lenikkelezett egy rosszul felpolírozott roncsot.
Minden mindegy alapon visszahajtogattam a fogakat, a művelet végére megint egyenesen álltak, viszont kettő letört.
Így lett egy rosszul felújított, hiányos fogú, darabokban lévő borotvám. Miután használni adott állapotában nem lehetett, úgy döntöttem felújítom rendesen.
A nikkel bevonatot savas fürdőben távolították el, majd következett a csiszolás és polírozás (erről részletesebb írok egy másik cikkben).
Igazi fejfájást csak a fogak pótlása okozott, mert egyszerű megoldás nincs rá. Ragasztani, forrasztani nem lehet, mert kicsik az érintkező felületek, a kemény forrasztás hője viszont eldeformálná az alaplapot. Végül egy ékszerésznél rátaláltam a lézer hegesztésre, ami kifejezetten drága, de cserében tökéletes megoldásnak bizonyult. Az eljárás lényege, hogy csak az adott ponton hevítik fel a fémet és aranyat vagy ezüstöt használnak töltőanyagnak, így a létrejövő kötés az eredeti anyaggal megegyező szilárdságú.
Az elkészült és újra polírozott borotva galvanizált ezüst bevonatot kapott. Az ezüst, ellentétben az arannyal, hajlamos „megcsúszni” a tükörfényesre polírozott felületen, azaz a fém lerakódás nem lesz tökéletesen egyenletes. Erre megoldás, ha az ezüst bevonat alá egy köztes nikkel/arany rétegre visszük fel, vagy a megszokottnál vastagabb bevonatot használunk, és ezt utólag polírozzuk.
Az összeszerelés problémamentes volt, a cső simán a helyére pattant és a plusz ezüst rétegnek köszönhetően pont passzolt a horonyba.
A bakelit doboz külseje kissé megkopott az évtizedek alatt ezt szilikonos krómtisztító paszta segítségével fényeztem újra.
Képek forrása: a szerző saját fotói