A dédnagyapám borotvája
A dédnagymamámat még volt szerencsém ismerni, de sajnos a dédnagyapámat már nem. Viszont nagyon sokat meséltek róla. Bohácsi Boldizsár 1896-ban született, a Magyar Királyi Postánál dolgozott és postáshősként ki is tüntették a '30-as években. Mindig kiemelték, hogy mennyire gondosan ügyelt a megjelenésére, a bajuszát milyen gondosan ápolta és hogy napi szinten beretválkozott is. Természetesen késsel. A nagymamám mindig mondta, hogy megvan a borotvája is valahol, de nem tudja hol. Már gyerekként izgatott ez a dolog és kértem, hogy adja nekem, de sajnos ez nem jött össze. Akkor :)
Nemrégiben hívott anyukám és mondta, hogy megtalálták a borotvát. Ismerik a borotvák iránt érzett szenvedélyemet, így nem is volt kérdés, hogy megkapom. Azonnal ültem kocsiba és mentem hozzá hogy elhozhassam. Ki is kerestük a fotóját a családi albumból, íme:
Sajnos a borotva elképesztően rossz állapotban volt. A nyél azonnal kuka, de a penge még menthetőnek tűnt. Nem volt kérdés, hogy megpróbálom rendbehozni.
A penge full hollow kialakítású és papírvékony. A csiszolásnál sokkal jobban kellett vigyáznom, nehogy elvékonyítsam a pengét és elrepedjen. Mindent teljesen kézzel csináltam, eszembe se jutott géppel próbálkozni. Nagyon hosszadalmas és óvatos munka volt, de siker koronázta. A rozsdanyomok részben megmaradtak, de a rozsdát sikerült teljesen eltüntetni.
A nyél eredetileg fekete volt , de festett. Szerettem volna ha hasonlít az eredeti állapotra, de festett nyelet nem szerettem volna. Ezért anyagában sötét fát választottam. Így lett a fekete tölgy a befutó. Éknek fehér anyagot szerettem volna, így adta magát a csont. A nyélpanelek kivágása után dánolajos beeresztést alkalmaztam, több rétegben. Ez egy keményedő olaj, aminél a száradás után akár fel is polírozhatjuk a nyelet. Nagyon szép felületet ad.
Réz szegecset és alátéteket használtam. Ez egy speciális, Amerikából rendelt alátét. Nagyon elegáns külsőt kölcsönöz a nyélnek.
A végeredmény ilyen lett:
Természetesen azóta többször is használtam a kést és az egyik kedvencem lett. Azon felül, hogy tudom kié volt és hogy közel 100 éve a családban maradt, valóban nagyon jó acél és kimondottan kellemes vele borotválkozni. Hiszek abban, hogy érdemes ezeket az értékeket megmenteni. A borotvakések régen nem 1-2 évre készültek. Ha valaki vigyázott rá, azt egy életen át kiszolgálta. Extrém esetben még a dédunoka is használhatja :)
Ha valakinél kallódik otthon ilyen családi ereklye, az ne hagyja veszni! Higgyétek el megéri!
Köszönöm a figyelmet és kellemes borotválkozást kívánok mindenkinek!
Bowapex